Ma fejeztem be a következő könyvet, szóval most hivatalosan erről kellene írnom. De ma Mindenszentek napja van. Nem tudom, hogy azért van-e, mert én is öregszem (tudom, sokan még mindig azt mondják, hogy ez nem kor, de ettől függetlenül évről évre idősebb leszek) de idén a szokásosnál jobban megérintett ez a nap. Nekem nagyon régóta nem él az apukám, nem is ismertem őt.

Pár nap híján 38 éves volt, amikor 1989-ben meghalt. Ma a sírjánál állva a temetőben rájöttem, hogy azok közül az emberek közül akiket ismerek és szeretek, és sok időt töltök velük, és fontosak nekem, sokan pontosan ilyen korúak. Annyira fiatalok! Olyan rettenetesen fiatalok még. És ő is még ilyen nagyon fiatal volt, amikor meghalt. Nem volt soha része az életemnek, és valahol mégis az volt. Nem szoktam sokat gondolni rá, de mégis meghatározó volt a hiánya.

Remélem, hogy akiket szeretek, nagyon vigyáznak magukra, mert én most gondolatban mindegyiküket megöleltem jó szorosan. És tényleg remélem hogy majd a másik oldalon találkozom az apukámmal. Szeretném őt megismerni, és szeretném megtudni, vajon tényleg hasonlítok-e rá sok mindenben, mint azt gondolom.