Hogy azt a rohadt élet, de állatira el vagyok csúszva a könyvekkel. Tegnap fejeztem csak be A barna ruhás férfit (1924). A lassúságnak az lehetett az oka, hogy ezt nem olyan régen olvastam, így nem éreztem akkora késztetést. Azt hiszem, a kalandregényei közül ez egy viszonylag híresebb műve AC-nek, de nekem már elég nehéz ezt megítélni :) Amikor először olvastam, nagyon megragadott, most valahogy kevésbé, biztosan a már fent említett okok miatt. Illetve az is közrejátszik talán, hogy itt egy női főszereplővel akadunk össze, nem pedig egy sármos idegennel. Persze a könyvben nincs hiány titokzatos, jóképű férfiakban sem - na jó, csak egy ilyen akad - de a lényeg mégis a zöldszemű kalandornő, Anne. 

Anne édesapja egy rendkívül elismert régészprofesszor, aki azonban szegény, mint a templom egere. Amikor meghal, Anne-nek nem marad szinte semmije. A lány Londonba megy, és tanúja lesz egy földalatti-balesetnek: valaki ijedtében beesik a sínek közé. Anne talál egy cédulát, ami a halott zsebéből származik, megfejti a rajta szereplő szavakat és csekély örökségéből hajójegyet váltva nekivág Dél-Afrikának. Anne kalandjai a hajón kezdődnek: egy titokzatos filmtekercs, egy idegen férfi, gyémántok, történeteket, titkok. Ami igazán megkapó ebben a történetben, az az, hogy Anne semmiképp nem egy széplelkű úrilány, hanem egy valódi kalandornő, aki forrón lángoló szerelemmel szeret és gyűlöl, aki ha kell, tűzbe menne a szeretett férfiért, aki makacs és önálló és ettől nagyon-nagyon szerethető. A szerelmi szál talán erősebb, mint a többi regényben, de ez a szerelem irigylésre méltó, pont ilyet várunk mi ostoba nők. Egy őrülten jóképű rosszfiút, aki elküld minket a fenébe, és akit mégis követnénk a világ végére is. Hát, lányok, na erről mondjatok le. :) Az életben valószínűleg úgyis elviselhetetlen lenne. 

A könyvet nagyon szerettem. 6 fánkot kap :)