Nem, nem tűntem el, és igen, ennyi ideig tartott elolvasni a következő könyvet. Borzalmas vagyok. Na de most már megvan. Egyébként mentségemre legyen, hogy elég hosszú volt, főleg annak ellenére, hogy "csak" novelláskötet. A titokzatos Mr. Quin című kötet 1930-ban jelent meg, és 12 novellát tartalmaz, plusz két elbeszélést a végén. Igazából a stílusa egészen más, mint a többinek. A főszereplő Mr. Satterthwaite, aki egy hatvanas éveiben járó gazdag agglegény, aki hol nyaral, hol a barátait látogatja meg éppen valahol. Ebben a 12 esetben egy közös van: mindenhol felbukkan a titokzatos Mr. Harley Quin. Sötét, magas, vékony alak, fekete ruhában, ami azonban mindig különös tarka színekben játszik egy üvegablaknak, vagy letakart lámpának köszönhetően. Épp ezért pont olyan a szerelése mint egy Harlekin jelmez. A kis szójátékot gondolom már meg is figyeltük :)
Igazából tetszettek a történetek. Általában valami régebbi bűntényt derítenek ki ők ketten, de Mr. Quin mindig csak kérdez. Csak rávezet a dolgokra, és olyan, mintha ő mindent tudna. Nagyon furcsa a figurája. Az esetek többségében az ember azt érzi, hogy nem is valódi ember. Mintha valóban csak úgy felbukkanna mindenhol, a szikla peremén is képes akár megjelenni, vagy eltűnni. Nem lakik sehol, nem tudunk semmit a múltjáról, mintha nem is létezne. Vagy mintha a másvilágról jönne, a holtak ügyvédjeként. Ez most így elég hátborzongatóan hangzik, de mégis valahogy így. Ezzel együtt is Mr. Quin számomra roppant titokzatos (meglepő, ez a könyv címe), komolynak és sármosnak képzelem el, és lehetetlenül szexinek. Az ember szinte szeretné lehámozni a tök-mindegy-milyen-színű szmokingját. Egyébként általában a szerelmesek ügyében jár el, valahogyan mindig sikerül megoldani egy-egy románcot, így vagy úgy. Róla magáról persze nem sok derül ki. Van egy kutyája elvileg, ha jól emlékszem Hermésznek hívják - aki ugye a görög-római mitológiában az istenek hírnöke - és pimaszul jól táncol.
Mindezeknek a tükrében szakítottam a hagyománnyal, és nem borítót mellékelek, mert pocsékok. Az angol is, a magyar is. A magyar borítón van egy egészen jóképű fickó, de Mr. Quinben pont ez a lényeg: nem hinném, hogy olyan klasszikusan jóképű, de azt hiszem, nagyon-nagyon van benne valami. Valami mély melankólia a szemében, valami igazán férfias az arcában és valami lehengerlő a mosolyában. És valami ruhát-leszaggató a tekintetében :) A könyv csak öt fánkot kap, Mr. Quin tízet.
