Az eredetileg Partners in Crime címet viselő könyv 1929-ben jelent meg, és a korábban megismert Tommy és Tuppence nyomozgatnak benne. A kötet egymással laza kapcsolatban álló novellákból áll. Az eredeti elképzelés az, hogy a fiatal pár átveszi egy nyomozóiroda működtetését, merthogy a Yard feltételezi, hogy rajtuk keresztül kíván az országban tevékenykedni egy kém. Vagy valami ilyesmi. Odateszik hát Tommyt (aki amúgy asszem a Belügynél dolgozik) Mr. Blunt helyére, és kérik, hogy addig is, amíg az oroszok nem jelentkeznek, lássák el az ügyeket, amikkel hozzájuk fordulnak. Ők meg így is tesznek. Ezeknek az eseteknek hol van köze a bandához, hol nincs, de mindig megoldják őket. Előkerítenek értékes nyakláncot, eltűnt nőt, felderítenek gyilkosságokat, pénzhamisító bandákat. Az elején elég nyögvenyelősen indultam, de amikor normálisan elkezdtem olvasni, hamar végeztem vele. Több dolog miatt is tetszett: a két főhős nagyon szerethető. Olyan életszerűek, a házasságuk is az. Tuppence tök felelőtlen, hebrencs, de nagyon intelligens és éles szemű/eszű. Tommy meg megfontolt és jó ötletei vannak. Folyton ugratják egymást, féltékennyé akarják tenni a másikat, de teljesen nyilvánvaló végig, hogy mennyire odavannak a másikért. A másik, hogy végig poénkodnak nagy detektívekkel, a legutolsó esetben konkrétan Poirot-val. A kis szürke sejteket és a nagy bajuszát emlegetik, nagyon jópofa. És harmadrészt a sztorik néha tényleg viccesek. Volt egy pár amin kimondottan jókat nevettem. 

Szóval összességében a nehéz kezdet ellenére tetszett! Öt fánkot kap tőlem ma. És már belekezdtem amúgy a következő könyvbe, ami már az első oldalon, sőt, már a B4-en lévő szöveg elolvasásakor meglepetéseket okozott.