A 17-es számú mű a Tizenhárom rejtély című novelláskötet volt, 1932-ből, most fejeztem be nemrég. Ismét egy olyan könyv volt, amit még nem olvastam. Megint nem borítót hoztam, hanem inkább egy hangulatképet. A novellák kerettörténete ugyanis a következő: Miss Marple és néhány ismerőse a kandalló körül üldögélnek és rejtélyes történeteket mesélnek. A feladat az, hogy mindenki egy olyan sztorit meséljen, aminek ő maga tudja a megoldását, de valami miatt titokzatos. Persze mondanom sem kell, hogy minden rejtélyt Miss Marple old meg. 

Bevallom, most leginkább a kötet vége felé lévő történetekre emlékszem, de az elején is volt pár ami nagyon tetszett. Megint volt egy kis romantika is a legtöbb sztoriban és ahogy megszokhattunk, azért nem csak a visszaemlékezésekben történt egysmás, hanem a jelenidőben is. Az utolsó történet például már nem mese. 

A szereplők között sok olyat találunk, akik később még visszatérnek: Mr. és Mrs. Bantry, Sir Henry Clithering, aki rendőrfőnök volt a Scotland Yardnál, vagy épp Miss Marple unokaöccse, a vénkisasszony által indokolatlanul nagyra tartott Raymond West, író. 

A történetek érdekesek voltak, volt pár egészen különleges is, és nagyon hamar elolvastam, tetszett. Szóval hat fánkot adok.