Kész a rettegett hetes! Ma befejeztem az Ackroyd-gyilkosság (1926) című elképesztően zseniális művet. Sokáig ez volt a kedvencem, aztán a Királyok és kalandorok beelőzött az utóbbi időben, de most meginogtam :) Lehet hogy mindig az lesz a kedvencem, amit éppen olvasok? 

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez volt az első könyv, amit teljes egészében ebook formában olvastam el, ugyanis a saját példányomat az istenért nem találtam. Ezer százalék, hogy megvolt, hiszen olvastam már vagy hatszor, és nem tudom, hová tűnt. Azt hittem, a költözéskor minden AC áttelepedett Budapestre, de mégsem találtam, és elvileg otthon sincs. Szóval a könyvet a tabomon olvastam el, végülis nem volt rossz, de ha nem muszáj, nem fogok rászokni. Rossz a tördelése, és nem egy élmény a háttérvilágításon olvasni. Abból a szempontból jó, hogy este lefekvés előtt pár oldal erejéig nem kell villanyt kapcsolni. Na de a sztori. 

Hastings Argentínában van, Poirot pedig visszavonult és rendkívül unatkozik. Tököt termeszt a kertjében, de valahogy hiányzik neki a régi foglalkozása, a hétköznapjai. "Szerencsére" gyilkosság történik a faluban: a gazdag Ackroydot valaki nyakon szúrja! A házban csak a családja van, a személyzet, és jó barátja, Sheppard doktor. A doktor Poirot mellé szegődik, hogy együtt nyomozzák ki a bűncselekményt, aminek az összes AC regény közül talán a legmegdöbbentőbb vége van - talán a Gyilkosság az Orient-expresszen veheti fel a versenyt ezzel a zseniális befejezéssel. A történetben kibontakozik két szerelmi szál is, fény derül egy korábbi gyilkosságra és egy szégyenletes zsarolásra. 

Azt hiszem tényleg ez az egyik legfantasztikusabb könyve. A gyanúsítottak köre zárt, ha csak a meggyilkolt ember nem engedett be valakit az ablakon keresztül - amire kicsi az esély - akkor bizony azok közül követte el valaki, aki aznap este ott volt a házban. Poirot brillírozik. És a végen ad egy másik kiutat is a gyilkosnak az akasztófán és a rendőrségen kívül... De vajon miért? 

7 fánkot kap, egyértelmű.