Végeztem. Mármint a Gyilkosság a golfpályán (1923) című opusszal. Valahogy, amikor ezt a könyvet olvasom, mindig azt érzem, ez az egyik legtökéletesebb műve. Nem csak a történet miatt, hanem az érzelmek miatt. Két olyan szál is van benne, ami nagyon megható. Nem ír róla rengeteget, nem csöpög az egész a szerelemtől, és mégis. Egy rövid részlet, bocsánat érte. Hastings levelet kap a lánytól, akibe szerelmes. Akiről azt hitte, gyilkos, és így is védeni akarta. A lány ebben a levélben leír mindent, ami történt. Hastings kéri Poriot-t, olvassa el. Majd megkérdezi: "-Arról nem szól... meg sem említi, hogy... nos, hogy törődik-e velem vagy sem? Poirot átpergette a lapokat. - Szerintem téved, Hastings. - Hol? - kiáltottam fel és mohón előrehajoltam. Poirot mosolygott. - A levél minden sorában, mon ami."

A kis érzelmes kezdés után egy kicsi a könyvről. Poirot "megrendelésre" érkezik Franciaországba, de amikor odaér a villa elé, kiderül, hogy leendő ügyfelét az éjjel meggyilkolták. A felesége kezét összekötözték, a férfit pedig elhurcolták az éjszaka közepén, és reggel egy készülő golfpályán találtak rá, késsel a hátában. A felesége a holttest azonosításakor ájultan esett össze. A szomszéd lány valami miatt rettenetesen aggódik. Az ő anyja pedig kimondottan furcsa. És akkor ott van Hastings szerelme is, aki kiköveteli, hogy a kedves kapitány mutassa meg neki a gyilkosság helyszínét, ám amikor távozik, a tőrnek is nyoma vész. Közben előkerül még egy hulla és egy tudálékos nyomozó is, aki Poirot agyára megy. 

Szerelem, intrika, sötét múlt, félreértések, kavarodások, kalandok, és minden, ami egy igazán jó AC krimihez kell. Jár a hét fánk. Ezerszer jobb a könyv, mint a belőle készült film. Vannak jól sikerült adaptációk, de ez nagyon nem az. Senkinek nem ajánlom.